A kutatás a nemzetközi szervezetek és azok tagállamai nemzetközi jogi felelősségének kulcsfontosságú kérdéseire fókuszál, nevezetesen tevékenységük betudhatóságára vagy beszámíthatóságára, a felelősség betudhatóságára, az együttes felelősség kérdésére, valamint az Európai Unió különleges helyzetére e körben. E fogalmak jelenleg még alakulóban vannak, következésképpen vita tárgyát is képezik: bár a Nemzetközi Jogi Bizottság elkészítette a nemzetközi szervezetek felelősségéről szóló tervezetet (DARIO), e dokumentum nem vált később nemzetközi szerződéssé. A DARIO az e területre vonatkozó szokásjogi normák kodifikációja kívánt lenni, ami vitatható, hiszen messze nem univerzálisan elfogadott; számos rendelkezése tekinthető elméletinek és/vagy spekulatívnak. Fentiek okán a kutatási projekt átfogó célja, hogy megvizsgálja a nemzetközi szervezetek és tagállamaik nemzetközi jogon alapuló felelősségét, elsősorban a DARIO, valamint az államok és nemzetközi szervezetek későbbi gyakorlata alapján, különös tekintettel a releváns bírói döntésekre, továbbá külön figyelmet szentelve az EU különleges helyzetének. A kutatás rendelkezik mind elméleti (pl. szokásjogi szabályok tisztázása és elemzése), mind pedig gyakorlati (pl. az EU békefenntartó és egyéb katonai akciói vagy határvédelmi tevékenysége) relevanciával. Közel tíz évvel a DARIO elfogadása után, és a legújabb gyakorlati és esetjogi fejlemények fényében úgy véljük, nem csak lehetséges, de időszerű is e szabályok alkalmazásának (vagy alkalmazása hiányának) rendszerszintű vizsgálata.
A kutatás célja, hogy a DARIO, a szokásjog és a bírói gyakorlat elemzése és értékelése által fényt derítsen olyan lehetséges betudási szabályokra, amelyek érintik a nemzetközi szervezeteket és tagállamaikat. A DARIO-ban meghatározott elvek gyakran összetettek és kivételekkel, valamint speciális szabályokkal tarkítottak. Emiatt is illette kritikával több nemzetközi szervezet (példának okáért az Európai Bizottság), valamint számos szakirodalmi álláspont. Következésképpen a DARIO-alapú nemzetközi felelősség logikai struktúrája részletes elemzést kíván, a problematikus pontok meghatározásával, annak érdekében, hogy a különböző lehetséges értelmezések összeegyeztethetőtek legyenek. A kutatás elsősorban az alábbi kérdések megválaszolására törekszik:
- Mikor és hogyan válhat egy nemzetközi szervezet közvetlenül felelőssé egy nemzetközi jogot sértő cselekményért?
- Mikor lehet egy nemzetközi szervezet felelős tagállamainak cselekményeiért?
- Mikor lehet egy állam felelős egy olyan nemzetközi szervezet cselekményéért, amelynek a tagja?
- Mikor lehet alkalmazandó a duális vagy osztott felelősség koncepciója? A duális betudás következménye – a megosztott nemzetközi felelősség – szintén elemzést igényel.
- Milyen mértékben befolyásolja az EU szupranacionális jellege a fenti kérdésekre adandó válaszokat maga és tagállamai vonatkozásában? E kérdés feltevését az EU kétségkívül egyedi jellegzetességei, valamint gyakorlatának bizonyos egyedi elemei, mint pl. a vegyes megállapodások megkötése indokolja.
Résztvevők
A Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Nemzetközi- és Európajogi Tanszékének vezetője, a PTE ÁJK Európa Központ igazgatója, valamint az Óriás Nándor Szakkollégium elnöke. Az FK-134930. sz. OTKA kutatási projekt vezetője. Főbb kutatási témaköreit közé tartozik az Európai Parlament hatásköreinek és perképességének fejlődése, a nemzeti parlamentek uniós szerepkörének alakulása, az uniós polgárság sajátos természete és tartalma, a nemzetközi és uniós migrációs és menekültügyi szabályozás kihívásai, az uniós alapjogvédelem, valamint a nemzetközi jog és az uniós jog viszonyának kérdése.
2017-ben végzett a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar jogász szakán, majd doktori képzést. Felsőfokú nyelvismerettel rendelkezik angol és német nyelvből.
Kutatási területe a nemzetközi jogon belül az erőszak alkalmazásának joga, a humanitárius nemzetközi jog és az emberi jogok.
2001-ben végzett a PTE Állam- és Jogtudományi Karán, azóta a Nemzetközi- és Európajogi Tanszéken dolgozik. 2010-ben megvédett doktori disszertációja az Aarhusi Egyezmény alkalmazásával foglalkozott az Európai Unió jogában.
Kutatási területei: alkotmányos környezetvédelem, globális környezeti kormányzás, környezeti demokrácia és környezeti jogok, nemzetközi és uniós klímapolitika, fenntartható területfejlesztés.
Felsőfokú diplomáit a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara jogász és Bölcsészettudományi Kara politológia szakán szerezte 2004-ben illetve 2010-ben. Doktori disszertációjában a kisebbségi területi autonómia kérdését vizsgálta nemzetközi jogi és összehasonlító jogi nézőpontból. Dolgozatát a Pécsi Tudományegyetemen 2012 novemberében védte meg.
PhD fokozatát 2013 februárjában ítélte oda az egyetem szenátusa. Jelenleg a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kara Nemzetközi jogi Tanszékének tanszékvezető egyetemi docense.